Július 19-től 23-ig Keszericze Zsolt, Gulyás Tamás és jómagam látogatást tettünk Karintiában. A szállásunk az Olasz határtól 10 km-re lévő Patkányfaluban volt (nem vicc a falu neve Rattendorf ).
Első nap az utazás és kipakolás után 17:00-kor vágtunk neki Zsoltival az 1530 m magas Passo Pramollo vagy osztrák oldalon Nassfeldpass nevű hágó megmászásának. A hágó osztrák oldalán kiváló minőségű két sávos út vezet fel, ez nem mondható el az olasz oldalról, ami egysávos szakadékokkal és alagutakkal tarkított és az útminősége is kifogásolható. Mivel későn indultunk el ezért csak az első olasz falúig Pontebbáig mentünk majd innen visszafordultunk, így is sikerült 3,5 h órát nyeregben tölteni, ami alatt 1825 m szintet gyűjtöttünk.
Második nap a legtöbb időt Friuli-Venezia Giulia tartományban töltöttük, avagy intermezzo Tolmezzoban. Az útvonal Rattendorf-Nassfeldpass-Tolmezzo-Passo M.Croce (Plöckenpass)-Rattendorf volt. Utunk első része ott folytatódott ahol tegnap visszafordultunk vagyis Pontebbában, ahol megálltunk vízért majd Fella folyó (amibe a csodás Bombaso nevű folyó ömlik) mentén haladva a völgyben indultunk tovább lefelé ahol nem csak a magasságunkból vesztettünk sokat, hanem energiánkból is mivel végig szembeszélben mentünk, így egyáltalán nem tűnt fel hogy 1530 m-ről 280 m-re süllyedtünk. Zsoltival úgy döntöttünk, hogy kipihenve a szél szembeni harcokat megállunk egy kávéra Tolmezzoban, a bringákat a kavézó falának támasztottuk, ami mögött autók parkoltak. Rendeltem két cappucinot és sütit, miközben elkezdtünk fogyasztani egy idősebb olasz hölgy, aki már túl volt néhány rose után beszállt a cinquecentojába, ami közvetlenül a bringáink mellett volt. Az már gyanús volt, hogy autóját üresben túráztatta majd lassan közeledett a bringáink felé, gondoltam majd észreveszi magát, de nem, sikerült felborítania a bringáinkat. A hölgye persze angolul nem beszélt, nekünk meg olaszból voltak hiányosságaink, de szerencsére jött egy olasz úriember, aki fordított. Végül a hölgy adott nekünk €30-t majd egy piros lámpán áthaladva távozott helyszínről. Szerencsére utunkat folytatni tudtuk, egyébként itt voltunk legtávolabb a szállásunktól. Az intermezzo után elindultunk Arta Terme-Paluzza irányába (közben megpillantottuk Zoncolanhoz vezető utat, amit szerencsére kihagytunk) majd az 1357 m magason fekvő Plöckenpasson vettünk búcsút Olaszországtól. A hágó osztrák oldala egy alagútban folytatódik, ami az elején egyik oldalán nyitott majd teljesen zárt lesz, itt mindketten bepánikoltunk ugyanis az alagút teljesen zárt lett így az útból nem sokat láttunk, én csak a lábamon éreztem hogy vizes úton megyünk, az alagút egyre jobban lejtett és kanyarodott is, ami a közel 60 km/h-s tempónál elvette a komfortérzésem, főleg hogy csak a szembejövő autók lámpáját láttam. Végül sikeresen leértünk Mauthen falujában, ahonnan már csak 30 km volt vissza a Gail folyó mentén. Közel 5,5h-s 136 km-s út alatt 3300 m szintet mentünk, így a végére mindketten szépen megrogytunk.
Harmadik nap csatlakozott hozzánk Tomi is. A tegnapi rogyás után nem vittük túlzásba, főleg hogy a következő nap a Glockner volt a célunk. Elindultunk a Weißensee irányába, de a 800m magas Weißriach falunál visszafordultunk, itt visszafelé Weißriach-Hermagor szegmensen elcsíptünk egy 3. helyet. Ez után már tényleg csak pörgettünk így 2h-s edzés alatt 50 km-t gyűjtöttünk.
Negyedik nap reggel szakadó esőben elindultunk Lienz városába, ahol egy spar parkolóból vágtunk neki a Grossglocknernek. Az első hegy az 1200 m magas Iselsberg volt, ami rögtön a város után várt ránk. A hegy teteje után 5 km DH jött, majd egy 35 km hosszú emelkedő a 2510 m magas Hoctorra. Ezen a magasságon még júliusban is hóval találkoztunk. A Hoctor után elindultnk az Edelweißspitze felé, de itt az uccsó 2 km-s macskaköves felfelét kihagytuk. Lementünk 2250m-re ahol a maradék €10-n vettünk egy-egy levest, majd újult erővel elindultunka Franz-Josefs-Höhe-hez. A bő 5 órás edzés alatt letudtunk 3500 m szintet és 100 km-t. Lányoknak köszönjük a megértést és az 5 csillagos kiszolgálást!
