A hétvégén a Magyar Kerékpáros Szövetség Ibrányban rendezte meg az országúti OB-t.
A versenyen nem csak a 192 km -es távval, hanem a 38-40 fokos kánikulával is meg kellett küzdeni!A jó csapatmunkának és a kiváló taktikának köszönhetően két kategóriában is bekerültünk az első 10-be! Gergely Popovics elitben 4. míg András Balogh U23-ban 7. lett!
Bravó srácok!
És hogy milyen volt a verseny, azt Pogi beszámolójából megtudhatjátok:
Sokat készültem erre a versenyre, mert tudtam, hogy idén sík lesz és én se leszek már fiatalabb; talán idén utoljára indulok az Elitek versenyein. Szerencsére nagyon jó lehetőségem volt felkészülni, tavasszal volt másfél hónap szabim itthon, amikor kipróbálhattam, hogy milyen úgy edzeni, hogy nem kell minden nap 8-10 órákat dolgozni mellette. Szóval nagy várakozással álltam rajthoz.
Nagyon meleg volt, biztos voltam benne, hogy a frissítés kritikus lesz, ezért a csapatból két ember is azért volt felelős, hogy a többieknek kulacsokat hozzon, plusz földről is tudtunk felvenni kulacsot.
Rajt után, ahogy számítani lehetett rá, rögtön megindultak a támadások. A külföldi csapatokban tekerő pro versenyzők érdeke az lett volna, hogy kialakuljon egy nagyobb szökés, amiben mind benne vannak. Ez az elején majdnem össze is jött, amiben én is benne lettem volna, de valamiért az Epronexnek ez nem volt jó, és nem hagyták elgurulni a csoportot. Ebből amúgy később volt is vita köztük. Röviddel ezután egy négyfős csoport távolodott el (Fejes Gabi, Solymosi Marton (Bukta), Szathmáry Andris és Borsos Bence). Ez mindenkinek jó volt, ezért hagytuk őket eltávolodni picit. Egyedül az MKB Cycling próbálkozott még felérni, de nem jött össze nekik. Mi a Zengő csapatban azt beszéltük meg előzetesen, hogy nem áldozunk fel egy embert arra, hogy végig szökésben legyen, inkább segítünk az üldözésben. A következő egy-két körben próbálkoztak a pro-k, hogy szétdarabolják a mezőnyt, de ekkor még mindenki nagyon pihent volt. Ezután mindenki belenyugodott a helyzetbe, és viszonylagos nyugalomban telt a következő 100km, amikor főleg Dina Marci, Valter Ati, Peák Barnabás, az MKB-sok és tőlünk páran forogtak elöl.
Jól mutatja egyébként a frissítés fontosságát, hogy a frissítő zóna előtt komoly helyezkedés és sprint ment a legjobb helyekért. Én mindig vettem fel kulacsot, amikor csak lehetőségem volt rá, és Horváth Tomi sokszor is hozott az autóból, ami nagy segítség volt.
Várható volt, hogy az utolsó 50km nagyon nehéz lesz. Így is lett: mikor már nagyon közeledtünk az elmenéshez, elindultak a lószok, ami tovább tizedelte az ekkor már fáradt mezőnyt. Ekkor Rózsa Balázs és Filutás Viktor kettőse tudott egy kicsit ellépni, de a lószok hátul nem maradtak abba, sőt, egyre keményebbek lettek. Néha én is próbálkoztam, de sajnos addigra nagyon fáradt voltam ahhoz, hogy ilyen mezőnytől akár 2-3 emberrel el tudjak szakadni. A párost nemsokára utolértük, és a vége felé közeledve egyre gyorsultunk. Jól mutatja ezt, hogy a verseny átlagsebessége az utolsó körig 44km/h volt, az utolsó kör pedig majdnem 50km/h. Igazán kemény volt ez a kör, nagyon sokan le is szakadtak. Nekem se sokon múlott, de ekkor már sejtettem, hogy innen senkit sem fog elengedni a mezőny. Egy nagyon szelektált csoportban maradtam elöl, kb. 20 fővel. A végen a sprintre közeledve tudtam, hogy minél tovább szélárnyékban maradok, annál jobb, és próbálkoztam elöl helyezkedni. Éreztem, hogy ebből már győzelem nem lesz, mert annyira sokat kivett belőlem a verseny addigi része, hogy a csoportban maradás is néha nehezemre esett. De éreztem, hogy talán be tudok gurulni egy jó helyen, ha jól helyezkedek. Szerencsére sikerült: végül összetettben 6., a felnőttek közt pedig 4. helyet szereztem meg. Balogh Andris 7. helyezett lett az U23-asok közt.
Hatalmas köszönet a csapatnak, rengeteget dolgozott mindenki, külön köszönet Sasvári Daninak és Horváth Tominak, akik azért, hogy nekünk tudjanak segíteni, feláldozták a saját versenyük.
