Csapatunk október első hétvégéjén az Umagban megrendezett Istria Granfondo versenyen vett részt. A résztvevők a classic 136 km, és rövid 90 km-s táv közül választhattak, mi természetesen a classic távon indultunk, amely közel 1600 m szintet tartalmazott.
Csapatunkból 3-n álltak a rajthoz, ők egyben hazánkat is képviselték: Gulyás Tamás, Kovács Miklós és Szabó György. A verseny nemzetközi minőségét jól mutatja, hogy 16 országból 700 induló (döntő többségben nyugat európai illetve egy kanadai versenyzők), a legtöbben Szlovéniából és Olaszországból érkeztek.
Csapatunk olyan profikkal versenyezhetett együtt, mint World Tour Bahrain-Merida csapatából érkező Grega Bole, aki a szombati Lombardiát megnyerő Vincenzo Nibali csapattársa, de részt vett még Josip Rumac a Synergy Baku Cycling Projectból, Gregor Sikose a Team Novo Mestoból, Matej Drinovec a KK Kranjból, Mateo Frankovic a Meridianából.
Szerencsére szombaton ragyogó napsütésben vághattunk neki a dimbes-dombos istriai tájnak. Csapatunk becsületesen helyt állt, eredményeink:
1. Gregor Sikošek JB Team Novo mesto 3:33
2. Matej Drinovec KK Kranj a.i.
3. Bojan Gunjević BK Ciklus a.i.
…
59. Kovács Miklós 3:51, Senior 14.
147. Szabó György 4:17, Master 30.
194. Gulyás Tamás 4:46, Master 184.
Köszönjük a bíztatást a hozzátartozóinknak és csapattársainknak, külön köszönet Keszericze Zsoltnak hogy sérülten is elkísért minket!
Köszönjük VW Autocitynek a szállítást!
Kovács Miklós így látta a versenyt:
Szombaton 8:00 körül indultunk nevezni Csapattársaimmal, az umagi Goran Ivanisevicról elnevezett tengerparton található tenisz stadionhoz. A rajtcsomagunkban poló, tészta, kulacs, kendő és Ozujsko is volt 
.
Elmentünk melegíteni majd 10 perccel a rajt elött beálltunk a 700 fős mezőnybe, sajnos nem éppen az első sorba. Furcsa volt a jól ismert magyar mezőny után egy olyan mezőnybe beállni ahol senkit se ismertem.
10:30 rajt, csak 10 km kellett ahhoz, hogy sikeresen felküzdjem magamat a mezőny elejére, ez részben azért sikerült mert egy profi srácra raktam a kereket aki járdán, úthibákon, körforgalmakon keresztül vágta nekem az utat. Hamarosan megpillantottam az 1-es rajtszámot a Bahrain-Merida mezen, innen tudtam, hogy annyira nem lehetek rossz helyen. Az egyik emelkedőn épp Grega (Bahrain-Merida) mellett voltam, amikor én a levegőért kapkodtam, ő úgy gondolta, hogy ideje szelfizni majd elővette a goprot, így sikerült belekerülnöm a filmjébe (lásd youtube 1:33-nál). Kisebb, nagyobb dombok követték egymást, az első emelkedő 20 km-nél a tengerszintről 340m magasra tört, de mivel ez 15 km-n keresztültartott nem igazán szedte szét a mezőnyt. Majd kicsit eseménytelen szakasz jött, úgyhogy valamilyen eszméletlen hülye ötlettől vezérelve úgy gondoltam megkínálom őket 42 km-nél, nagyon szépen el is szakadtam, ez annyira jól sikerült, hogy 1 perc múlva felugrottak rám 3-n, de valahogy nem nagyon volt kedvem átvenni a 60-as tempójukat szóval inkább megbékéltem a sorsommal és visszaálltam a mezőnybe. Néhány hajtűkanyar után, amit 75 km/h-val közelítettünk meg, 55 km-nél jött egy meredekebb domb ahol leszakadtunk jópáran, de lefelé felértünk, majd a következő dombnál ugyanezt eljátszottuk. Egy komolyabb dh-s rész után ami katasztrofális állapotban volt megérkeztünk a 85 km-nél lévő Livade településre ami 18 m magasan található, innen kellett felmászni közel 400 m-re, amire 5 km-ünk volt, itt intettem búcsút Greganak. A hegy után kialakult csoporttal értem a célban, ahol sprintben első lettem.
A verseny eszméletlenül jól szervezett volt, alig találkoztunk autóval és még a mi csoportunk is kapott motoros felvezetést. Fantasztikus élmény volt profikkal együtt versenyezni ezen a csodás vidéken. Biztos vagyok benne, hogy könnyen lehet ilyen versenyeken fejlődni, remélem jövőre többen is részt tudunk venni.
További képek hamarosan!
Eredmények:
https://stotinka.hr/eng/race/1126/total_rank
Youtube thx to Grega:
https://www.youtube.com/watch?v=7uHeBWttqZs&feature=share
